Az alábbi beszéd 2026. május 9-én hangzott el Budapesten, a Kossuth téren, a Parlament előtt.
Magyar Péter beszéde a nemzethez
Tisztelt honfitársaim! Kedves barátaim! Magyarok határon innen és túl!
Szeretettel köszöntünk benneteket a szabad, demokratikus Magyarországon.
Hát nézzetek körül ezen a csodálatos téren! Nézzetek egymás szemébe. Nézzetek végig ezen a csodaszép városon, ezen a csodaszép országon.
Régóta nem láttunk egyszerre ennyi mosolyt, ennyi felszabadult tekintetet és ennyi reményt Magyarországon, mint az elmúlt hetekben, az április tizenkettedikei választás óta.
Köszönjük. Köszönjük. Köszönjük.
[Skandálás.]
A mai nap nem egyszerűen az új parlament alakuló ülésének a napja. A mai nap annak a hosszú, hosszú útnak a beteljesedése, amelyet együtt tettünk meg az elmúlt években. Annak a közös hitnek a beteljesedése, hogy Magyarország igenis képes újra talpra állni, képes újra hinni önmagában, és képes újra közös hazája lenni minden magyar embernek.
De nézzetek mögém, erre az épületre!
A világ legszebb épületére, a magyar Országházára. Hány évig volt ez az épület az elnyomás, a hatalmi gőg, a kivagyiság szimbóluma? És most a tiétek. Visszavettétek. A ti képviselőitek ülnek ott újra, minden magyar ember képviselői.
Ezt a csodás napot, ezt a történetet nem mi, képviselők írtuk. Nem pártközpontokban írták. Nem háttéremberek készítették, és nem is propagandagépezetek. Ti írtátok. Munkával, hazaszeretettel, reménységgel, aggodalommal, eltökéltséggel és derűvel.
Ez itt most a ti rendszerváltásotok, a ti hazátok, a ti országgyűlésetek, és mi ezt köszönjük nektek.
Ti voltatok azok, akik most példát mutattak a világnak, hogy nem kell félni, hogy fel lehet kelni, neki lehet indulni. Megmutattátok a világnak, hogy habár fölül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr.
A földkerekség minden kontinense elámulva, irigységgel figyelte és figyeli a csodát, amit a magyar emberek véghezvittek és visznek. Egy világ tanulta meg kimondani, hogy árad a Tisza.
Árad a Tisza.
Hát ma, kedves honfitársaim, ma minden szabadságszerető ember a világon szeretne egy kicsit magyar lenni.
Honfitársaim!
Minket éveken keresztül arra akartak tanítani, hogy csodák nincsenek. Arra akartak tanítani, hogy a háború az a béke, hogy a szabadság a szolgaság, hogy a tudatlanság erő. Hogy aki másképp gondolkodik, az kevésbé magyar, az kevésbé értékes, kevésbé része ennek a csodaszép hazának.
De sikerült? Nem!
Éppen az ellenkezőjét, éppen az ellenkezőjét tanítottátok meg az országnak és a nagyvilágnak. Hogy a leggonoszabb önkényt a leghétköznapibb hús-vér emberek győzik le. Hogy a hatalmi gépezet ellen nem egy másik hatalmi gépezet kell, hanem hús-vér emberek, akik postaládáról postaládára, házról házra, télben, fagyban, esőben bármire képesek a hazájukért, a szomszédjukért, a rokonaikért, a közösségükért.
Ennél nagyobb erő nincs.
A történelemkönyvekben fogják tanítani, hogy a világosság legyőzi a sötétséget, a szeretet a gyűlöletet, a tisztesség a gonoszságot.
Kedves barátaim!
Ti, sok tíz- és százezren, megmutattátok Magyarország szebb, emberségesebb arcát. Ez a Magyarország tenni akaró, ez a Magyarország derűs és vidám. Ez a Magyarország nem ismer lehetetlent.
Tisztelt honfitársaim!
A mai nap az ünnepé. Szeretnénk meghálálni, amit a magyar emberektől az elmúlt években, hónapokban, hetekben kaptunk. Hogy jöttetek velünk az úton, hogy felsegítettetek, amikor elestünk, hogy hittetek bennünk akkor is, amikor még senki sem. Hogy esélyt adtatok ennek a csodálatos hazának arra, hogy boldog, szabad, működő és újra emberséges otthonunk lehessen.
Ígérem nektek, hogy mindig, mindig emlékezni fogunk erre. Mindig emlékezni fogunk a szabadságszerető, hazaszerető magyar emberek rendszerváltó erejére.
Ma öleljük meg egymást, fogjuk meg egymás kezét. Köszönjük meg egymásnak, ismeretlenül és ismerősen, hogy itt állhatunk ebben a csodálatos országban, ebben a csodálatos városban, ezen a csodálatos téren, a világ legcsodálatosabb épülete előtt.
Köszönjük.
[Skandálás.]
Barátaim!
Az elmúlt két évben Magyarország több mint hétszáz településén jártam. Számtalan emberrel találkoztam. Nincs módom mindenkinek egyenként megköszönni, ezért innen üzenem mindenkinek, aki kezet fogott velem, kérdést tett fel nekem, fényképet készített velem, megölelt, imádkozott, biztatott, hogy soha, de soha nem felejtem el nektek.
Amit ti tanítottatok nekem Magyarországról Tarnazsadányban, Komlón, Püspökladányban, Ózdon, Gyulán és szerte a hazában, amit tőletek kaptam és tanultam, azt egy életre magammal viszem. Nemcsak az országot, de engem is megváltoztattatok.
Köszönöm!
Azt tanultam tőletek, hogy a következő évek egyik legfontosabb feladata az lesz, hogy újra megtanuljunk közösségként tekinteni magunkra.
Ezért arra kérlek benneteket, hogy forduljatok oda azokhoz a honfitársainkhoz is, akik ma csalódottak, akik félnek, akik veszteségként élik meg ezt az időszakot. Ne legyőzni akarjátok őket, ne megalázni akarjátok őket. Hallgassátok meg őket. Beszéljetek velük. Mondjátok el nekik, hogy ez az ország az övék is, hiszen mindenkié, hogy rájuk is szükség van. Hiszen mindenkire szükség van.
És hogy együtt, együtt fogjuk újjáépíteni Magyarországot, mert nincs jobb, nincs bal, csak magyar.
[Skandálás.]
És kérlek, kérlek, forduljatok oda azokhoz is, akik nélkülöznek, akik magányosak, akik elvesztették a hitüket, akik úgy érzik, hogy őket már senki sem látja. Mert egy ország valódi ereje nem a győztesek parlamenti mandátumának számában mérhető, hanem abban, hogy hogyan bánunk a legelesettebb emberekkel. És ezt nálatok senki sem tudja jobban.
Sokan gratulálnak. De ismertek jól: most kezdődik igazán a munka.
Most kell közösségeket építeni, beszélgetni, vitatkozni, segíteni egymásnak, és újra megtanulni, és egymásnak is megmutatni, hogy a politika lehet tisztességes, emberi, bátor, őszinte, szép és hasznos dolog.
Ha most, ne adj’ Isten, megbánjátok és hazamentek, akkor a politika megint magára marad. Márpedig nélkületek nem szeretnénk és nem is fogunk kormányozni.
Kedves honfitársaim, minden magyar embert képviselni fogunk, de ehhez ti is kelletek.
Azt kérem tőletek, hogy továbbra is alakítsatok szigeteket, szervezzetek helyi közösségeket. Ismerjétek meg egymást. Legyetek kíváncsiak egymásra. És legyetek kíváncsiak Magyarországra.
(Orvost szeretnénk kérni. A rendezői bal oldalon, a Rákóczi-szobornál integetnek az emberek. Azt kérem a szervezőktől, hogy odamenjenek az orvosok.)
Legyetek kíváncsiak egymásra. És legyetek kíváncsiak Magyarországra. Mert ez az ország tele van csodával, tele van fantasztikus emberekkel. Ez a csodálatos ország nem a gyűlölet országa, nem a félelem országa, nem a reménytelenség országa. Magyarország tehetséges, szabad, bátor és tisztességes emberek hazája.
Honfitársaim, magyarok!
Azt szeretném kérni tőletek, hogy őrizzen meg mindenki valamit ebből a napból. Őrizzétek meg ezt a derűt, ezt a nyitottságot, ezt a szeretetet. Mert az előttünk álló években Magyarországnak erre lesz a legnagyobb szüksége.
Vigyétek el, vigyétek el ezt a napot emlékbe. Emlékezzetek erre a napra egész életetekben. Emlékezzetek arra, hogyan nézett ki ma Magyarország.
Lehet, hogy egyszer majd megmutatjátok a gyermekeiteknek, az unokáitoknak, hogy ilyen volt kétezer-huszonhatban a szabad, demokratikus Magyarország első napja.
(Szeretnénk egy kislányt mutatni, aki elvesztette a szüleit. Gyertek fel egy pillanatra. Segítsetek légyszi neki. Megvan? Itt van egy kislány. Hogy hívják? Ott van, bocsánat.
Itt előttem van, arra. A hölgy felteszi a kezét. Ott elveszett egy gyerek. Úgyhogy, ha valaki keresi a gyerekét, akkor legyen szíves odajönni.)
Szóval azt kérem tőletek, hogy vigyétek el ezt a napot emlékbe.
És még egyszer engedjétek meg, hogy megköszönjük nektek. Megköszönjük nektek a bizalmat, azt az egészen elképesztő mennyiségű munkát. Megköszönjük az imákat, a kedvességet és a biztatást, és megköszönjük azt a rengeteg-rengeteg jó szót és szeretetet, amit kaptunk.
És azt kérem tőletek, minden magyar embertől, hogy most ünnepeljünk. Azt kérem, hogy öleljétek meg egymást, hogy énekeljetek, nevessetek, mert nagyon-nagyon hosszú és sokszor rögös út vezetett idáig, de ma végre szabad örülni, és van miért örülni.
Hát akkor örüljünk, és végre legyen tánc.
[Skandálás.]
Engedjétek. Engedjétek meg, hogy elköszönjek, és a mai napra mindenkinek nagyon jó, békés, derűs szórakozást kívánjak itt is és szerte az országban.
Köszönjük, hogy velünk vagytok.
Isten áldja a szabad Magyarországot. Isten áldjon minden magyart itthon és szerte a nagyvilágban.
A haza minden előtt.
Szerkesztői megjegyzések
A fenti szöveg részben élő szó alapján, részben videófelvétel alapján készült leirat, ezért lehetnek benne tévesztések. Elnézést kérünk érte!
A (zárójelbe tett szövegek) elhangzottak a beszéd során és bár nem képezték részét az eredeti beszédnek, mivel ott és akkor történt eseményekre reflektált Magyar Péter, mi, akik jelen voltunk, úgy éltük meg, hogy tökéletesen kifejezi az új miniszterelnök személyiségét, hogy egyszer azért szakította meg a beszédét, hogy segítse az orvosokat egy pácienshez eljutni, másodszor pedig azért, hogy egy elveszett kisgyereknek segítsen visszajutni a szüleihez.
Úgy gondoltuk, jelezzük, hogy nem a megírt beszéd részei, ám mégis szervesen illeszkednek a beszédbe.